Sorozatok

Nincs olyan ember a földön, akinek az életében ne lenne legalább egy olyan sorozat, amit szívesen néz, vagy ha nincs semmi a TV-ben, nem kapcsol el. Az én listám pedig elég hosszú, úgyhogy leszaladok a konyhába belecsapni lecsó híján a babfőzelékbe, és kezdem némi nosztalgiázással.

Melrose Place
(1992-1999)

Ó azok a gyönyörűséges semmittevéssel eltelt napok 2007 nyarán. Édesanyám terhessége, és a szomorú tény miatt, hogy nem ismertem akkor még ezen a környéken egy faágat sem, minden egyes nap rituálészerűen megnéztük a Melrose Placet, és az utána következő, másik 2 sorozatot. Azt hiszem ez volt az a fajta mélypont az életemben, ami csak a nyugdíjasoknál megengedett. 3 hónapon át, önhibámon kívül TV függő voltam. Ettől az óriási agysejt rombolástól eltekintve, a sorozat meglepően érdekfeszítő volt, jó pár évadon átrágtuk magunkat. Nem tudom, hogy a végtelen unalom, ami bennem lappangott, tette-e ilyen lebilincselővé, de az biztos, hogy akkor és ott az egyik kedvencem volt! 

Friends
(1994-2004)

Örökzöld sorozat, ami, soha de soha nem fog a feledés homályába merülni. Nem tud, mert annyira szórakoztató, hogy 8 év távlatából én még mindig minden évben újra megnézem! A szereplő gárda minden egyes tagját imádom és a szinkron hangok olyannyira el vannak találva, hogy nem vágyom az eredeti nyelven való nézésére. Ha meggondolom, még soha nem is hallottam ezt a sorozatot eredeti nyelven..

Sex and the city
(1998-2004)

A light-os verziónak köszönhetően már kisebbfajta koromban megismerkedünk. Elvarázsolt New York, a cipők, Carry gardróbja és Samantha beszólásai. A fárfiak mély és olthatatlan utálata ellenére, a divatimádó lányok polcán mindig az első helyet fogja elfoglalni. 

Charmed
(1998-2006)

Az első sorozat ami miatt időben akartam haza érni. Nyaranta barátnőmmel közös program volt náluk a Bűbájos boszorkák nézése és a reklámokban szereplő 3 forintos zsömléken való röhögés. Már nem emlékszem ez miért volt annyira vicces, de arra igen, hogy a bűbájos boszorkák volt az első, az ijesztő filmekkel való megismerkedésem lépcsőjén is, ami a mai napig sem bővült ennél félelmetesebbekkel. 

Scrubs
(2001-2010)

Imádom. Végre egy olyan kórházi sorozat, ami megnézése után nem gondolkozol folyamatosan emberi halandóságodon. Ez ugyanis vicces. Nagyon! Annyi debil poén van benne, hogy az irodalom emeltre való felkészülés közben muszáj volt ezzel kikapcsolódnom, és csak ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy nem fojtottam meg magam a tételekkel. 

Desperate Housewives
(2004-2012)

Képes voltam fent maradni minden szerdán 23:30-ig csak azért, hogy másnap ne keljen azt hallgatnom a suliban, hogy „Elaludtál? Ne mááár, de béna vagy, nem tudod mit hagytál ki! Huhh!” És tényleg. Az újabb rész mindig felülmúlta az előtte lévő izgalmait és poénjait. A záró monológok mondjuk mindig levitték egy kicsit a hangulatom, de elgondolkodtató beszédek voltak annyi szent.

How I Met Your Mother
(2005…)

Úr isten! Én nem tudom, hogy tudtam e nélkül a sorozat nélkül élni 5 éven át! 2009 decemberében ismertem meg a barátom jóvoltából és nem tudom szavakba önteni mennyire köszönöm! Ha ő nincs, az életem tovább folytatódik abban a sivár Így jártam anyátokkal mentes világban, úgy egy évig. Mert aztán annyira népszerű lett, hogy nem volt olyan ismerősöm, aki ne nézte volna. Ennél fogva nagy valószínűséggel nem tudtam volna elkerülni a megismerését, de Balázs, ezt soha nem fogom elfelejteni, köszönöm neked! :D
Sajnálatos módon a story kezd ellaposodni és én nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire nyomorult, mint Ted, hogy még mindig csak nyavalyog, és nem talál magának senkit, de a poénok hál istennek még mindig nagyot ütnek. 

Gossip Girl
(2007…)

Kapcsolatunk nem túl fényesen kezdődött. Mikor először láttam meg kilencedikben a TV kapcsolgatása közben, felháborodva néztem végig egy részt és megfogadtam, hogy én ugyan nem fogom nézni ezt a silány utánzatot. Merthogy ez a sorozat nem más, mint könyv adaptáció. Cecily von Ziegesar Bad Girl című több kötetből álló írásait vitték a filmvászonra. Az első néhány rész történései még hajszálpontosan követték a könyvben leírtakat, de aztán a story önálló életre kelt és nagyobb sikert aratott, mint teremtője. Egy évvel később már én is beláttam, hogy ez a sorozat igencsak jó, izgalmas, vicces és természetesen tele van divattal. Bár sajnálom, hogy a könyvben történt, néhány igazán jó jelenet nem lett beépítve a sorozatba, a szereplőket rettenetesen eltalálták, olyanok, mint ahogyan elképzeltem, néhányan pedig az eladhatóság kedvéért sokkal jobban néznek ki, mint ahogyan az papírra van vetve. 

The Vampire Diaries
(2009…)

Jajj, ne már, még egy vámpíros történet, ez kezd elcsépelté válni. És nem! Rosszul gondoltam azt tizenegyedikben, hogy nem érdemes megnézni, mert messzemenőleg az egyik legjobb Vámpír történet, amivel eddig találkoztam. Ötletes, izgalmas, az utolsó csöves is szívdöglesztően néz ki benne és egyszerűen nem bírod abba hagyni! És ez nem az a tipikus alkonyatos lányos nyál, mert ha az lenne, nem tudott volna a barátom egyik kedvenc sorozatává válni 3 rész megnézése után. Ellenkezett ugyan, de az „ez nem olyan, mint a gossip girl” kijelentésem megnyugtatta és lám milyen jól tette. Úgyhogy ezzel kvittek vagyunk, mert ezt meg ő köszönheti nekem. ;) Az egyetlen hibája, hogy az évadok egyre izgalmasabbak, ami azt eredményezi, hogy képtelen lennék újra leülni előröl megnézni, visszacsöppenni a jelenlegi izgalmakhoz képesti „eseménytelenségbe”. 

Pretty Little liars
(2010…)

Elég sokáig halogattam ennek a sorozatnak az elkezdését, én hülye. Csak az érettségihez vészesen közeledve fedeztem fel. Csajos? Igen. Divatos? Igen. Félelmetes? IGEN. Én nem vagyok hajlandó felfogni, hogy négy 17 éves lány hogyan képes önszántából bepattanni a kocsijába, és rejtély megoldás céljából besétálni az erdőbe, majd ott tanakodni bokor suhogások és egyéb kellemetlen zajok közepette, tudva hogy egy, vagy több elmebeteg állat sms-ekkel zsarolja őket. ÉN önkívületi állapotban fejvesztve menekültem volna minden egyes helyzetből. Mert ha egyedül vagy a házban egy tolókocsiba kényszerülve és azt hallod, hogy valaki betört hozzád nem lekapcsolod azt az egyszem lámpát, ami még ég, hanem megfogsz egy húsvágó bárdot és hívod a 911-et! Ennek ellenére ha egyszer elkezdted abba hagyhatatlan, és természetesen itt is mindenki egytől egyig pofátlanul jól néz ki, hogy nem sül le a bőr a képükről..

Jane by Design
(2011…)

A legújabb és egyben pillanatnyilag a legutolsó  kedvenc a listámról. Eléggé tingli tangli, olyan beteszek egy filmet bambulni feeling, és a főszereplő csaj szépsége és tehetsége sem túl magával ragadó. Szerencsére itt is akad egy-két helyes pasi, és egy tonnányi divat inspiráció, ugyanis tiszta ördög Pradát visel az egész story, egy kis titkolózással megfűszerezve. 

You know you love me..
xoxo,
Gossip Girl. ;)

(.. Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni. :D)