A nyár legfelkapottabb rendezvényei. Nincs is
annál szabadabb érzés, mint amikor a barátaiddal leruccansz Balatonra/Velencére
vagy egyéb helyekre és azt csinálsz, amit akarsz (a legalitás keretein belül).
Nappal fürdesz, este tombolsz, kell ennél több? Csak egy hangyányival..
A nyaralási kézikönyvem legelső szent pontja, egy igen fontos kritériumnak ad
helyet. Ez pedig nem más, mint a komfortosság. Szerintem, a pihentető(!)
nyaralás ott kezdődik, ahol az otthoni komfort szinted fölé kerülsz. És
számomra ebbe nem nagyon fért bele sem az apartman, sem a lakókocsi, a
sátorozás meg aztán végképp nem! Eddig a pontig. A pontig, amikor rájöttem,
hogy nem minden nyaraláson kell feltétlenül Buddhára pihenned magad, van az a
fajta kikapcsolódás, ami pont ezeken a fesztiválokon történhet csak meg veled.
Én hülye meg eddig még egyre sem jutottam el. Igen igen. Ez egy módfelett
sokkoló információ volt, az a fajta, ami egy világot omlaszt össze az
emberekben tudom tudom… Idén nyáron szembesültem csak igazán ezen
balgaságommal. Rettenetesen ki akartam jutni a létező összes magyar fesztiválra,
ami mondjuk erre a célra gyűjtögetett pénz híján igen csak lehetetlen
küldetésnek bizonyult. Egy lehetőségem maradt csupán. A Sziget.
Megmondom őszintén soha nem voltam oda meg vissza érte. Na nem azt mondom, hogy utálom és fura negatív képzeteim vannak arról, hogy mi zajlik ott, de valahogy
sosem vonzott, tudomásul vettem hogy a hév ilyenkor többet jár, felpakolva sok
hátizsákos idegen nyelven gagyarászó emberrel.
Egyszóval közömbös volt, jól megfértünk egymás mellett én és a Sziget.
Egészen a mai napig, amikor is tudomásomra jutott, hogy mit hagytam ki eddigi
életemből még a Volton és a Soundon kívül! Nem kis teljesítmény mindenről
lemaradni valljuk be. Minthogy egyetlen fesztiválra sem sikerült idén eljutnom,
tervbe vettem, hogy ha törik, ha szakad valahogy, valamelyik nap, kijutok a
Szigetre, mert tudni akarom, hogy tényleg olyan jó-e mint ahogy azt egy igazán
bizalmas tanácsosomtól megtudtam, akinek igencsak adok a véleményére.
DE!
Igazából ez a bejegyzés nem egészen annak
indult, hogy rólam és a fesztiválokhoz fűződő eddig nem létező élményeimről
cseverésszek, hanem A Fesztiválról meséljek. Szintén nem saját élmények
alapján, ami elég nehéz is lenne, hogy miért az kiderül amint belekezdtek..
1986 Június 21. Larry Harvey szerelmi bánattól sújtottan barátjával Jerry
James-el, San Francisco strandján elégettek egy saját készítésű, hatalmas fából
készült embert. Az arra járókat magával ragadta ez a fajta drasztikus
önkifejezés és ünneplésben végződött a faember égetése. Ez a spontán összeverődött
tömeg megfogadta, hogy innentől kezdve minden évben megtartják ezt a
ceremóniát. Megszületett a Burning Man.
A rendezvény azóta a hatalmas létszám okán
kénytelen volt elköltözni egy nevadai sivatag kellős közepébe, felépítve a
rendezvény idejére egy rendes várost csakis fából! Annak ellenére, hogy a
terület bazi nagy, csak 50 ezer ember fér el a fesztiválon. Erre a teltházra
először tavaly került sor.
Mint mondtam, ez A Fesztivál. Ami itt zajlik az nagyon kemény. Pénzért semmit
nem lehet kapni a jegyen kívül, rengetek, kaját kell vinned magaddal, amit idő
közben meg is kell majd osztanod a többi Burnerrel (Fesztiválozóval), csere
keretein belül. Rengetek, művész érkezik ide, hogy megépítsék azokat a monumentális
faszobrokat. Abszolút profit mentesen dolgoznak csak úgy, mint a fellépők. A
rendezvény végén mindent felgyújtanak, és Burning Man városának (ami egy hétre Nevada
legnagyobb városai közé tartozik) híre hamva sem marad. Ez után az élmény után
mindenki egy kicsit másként látja a világot, mindenki sokkal felszabadultabb. A képeket elnézve, el is hiszem.
Az idei Burning Man-re már minden jegy elkelt, amin egyenlőre azért nem tudok sajnálkozni mert még annál is több pénzbe kerülne kijutni Nevadába és hazajönni mint amennyibe bele merek gondolni. De egyszer.. Egyszer azért szívesen megnézném. :)
XX