Party in the USA

Július 4.-e. A világ egy "kis" szegletének mind a 306 millió lakója a legnagyobb nemzeti ünnepként tartja számon. De mit jelent ez nekem? Semmit. Egy plusz információt a 12-es töri tételembe. Miután nem ezt húztam (persze nagyon jól megtanultam), témaként használtam fel a sikeres érettségi vizsgáról megemlékező kerti-partymhoz, melyen tulajdonképpen saját függetlenségünket ünnepeltük. Ezért címe A Függetlenség Napja, avagy leérettségiztünk lett.

De miben nyilvánult ez meg? Ahelyett, hogy könnyesen összeborulva kántáltuk volna a Himnuszt, piros, fehér, kék szín borított be mindent. A fűszálak körömlakkal való kifestésén túl, szolid, 100 millás tűzijátékkal zártuk a napot. ;)

Természetesen a fenti színek megjelentek még a lufikon, ruhadarabokon, fürdőruhákon, törölközőn és nem utolsó sorban a zászlón.

Mostanában az USA nemzeti mintázata nagy népszerűségnek örvend a divat világában. A Bershka és a New Yorker például még külön részleget is szentel ezeknek. Néhány alapdarabot érdemes beszerezni, ami jó szolgálatot tehet fesztiválokon vagy éppen egy ilyen kerti-partyn mint az enyém volt.  

A hatalmas választéknak köszönhetően mindenki megtalálhatja a saját stílusához illő ruhát vagy kiegészítőt. Ügyeljünk arra, hogy ne halmozzuk ezeket a ruhadarabokat, mert a pont jóból nagyon könnyen túl sok lehet! Párosítsuk inkább egyszínű darabokkal. Adja magát a fehér, kék és a piros szín, de mivel a fekete mindenhez megy, nyugodtan alkalmazhatjátok itt is! :)

It's your turn girlz! ;)

Inspiration

Travelling, Summer, Travelling, Driving, Summer, Summer, Freedomm ♥ 

Egyetem?

Ez talán a legaktuálisabb téma és annak ellenére, hogy ez főleg egy divat blog, muszáj írnom róla pár sort, lévén, hogy engem is érint. 

Július 24-én 20:00-kor kaptuk meg azokat a végzetes sms-eket, melyekben kimérten vagy éppen szomorúan közölték veled a sorsodat. Nem titok és nem is szégyellem, engem egyetemre nem vettek fel. Nem mondom, hogy csalódtam, hiszen másra nem is számítottam az alapján, hogy csak államilag támogatott szakokra felvételiztem. Körülöttem ülő vigasztaló barátaimat rögvest meg is nyugtattam, hogy én nem vagyok sem csalódott sem letört, egyszerűen csak a társadalmi elvárások miatt belém rögzült, hogy egyetemre kell menni, mert ott majd minden szép lesz, és ha nem mész egyetemre, akkor egy kitaszított haszontalan senkiházi vagy. Egyedül az egyetemi élet azonnali megtapasztalásának hiányát fogom meggyászolni, éppen hogy. Tudtam én, hogy amint lecseng ez a 3 napos őrület, mikor már mindenki megjelölte leendő iskoláját a facebook-on és megkapta a gratulációkat, nem fogok bánkódni egy cseppet sem. Már év közben is, mikor mindenki kérdezgetett, hogy hova jelentkeztem, meg mi leszek, ha nagy leszek, éreztem, hogy az én életemnek (most még) nem ebben az irányban kell továbbhaladnia. Nem szeretnék mondvacsinált fizetős szakokra menni, csak azért mert divat egyetemre járni, és hogy azt mondhassam, egyetemista vagyok.

Emellett, ahogy azt már tapasztaltam, azért mert valakinek diplomája van még nem biztos, hogy életképes, a tanultság és az intelligencia két egymástól nagyon naggyon független dolog. Természetesen szeretnék tovább tanulni, de amíg nincs olyan szak, ami igazán érdekel és nem emberfeletti elvárások árán lehet csak bejutni, a fizetős részére(!), addig hasznosan töltöm az időt, megpróbálok rátalálni önmagamra, amihez valljuk be, a gimnázium adta lehetőségek meglehetősen csekélyek...
Az egyetem buli. Egy nagyon drága buli, ha nem teszel bele anyait, apait, és erre csakis akkor képes az ember, ha olyat tanul, ami igazán érdekli. Nekünk idén elintézték, hogy ez ne valósulhasson meg. Tiszta sor, túl sok az egyetemista, szakemberek kellenek, nem bölcsészek...
Nincs is értelme tovább beszélni/írni erről, csak olyan mennyiségű indulat szabadul fel bennem tőle, amit még a kertben lévő box-zsákon sem tudnék levezetni.
A lényeg, hogy aki ugyanebben a cipőben jár, mint én, nem kell, hogy elkeseredjen, sőt! Kapott egy + évet arra, hogy megismerje önmagát a sulin kívül, elvárásoktól mentesen, hogy aztán azt tanulja és olyan munkája legyen, amit hobbiból is szívesen végezne! :)

It’s your turn everybody!

Milyen az igazi férfi?

Magabiztos, határozott, önálló egyéniség. Plusz pont jár annak, aki ezen kívül udvarias, romantikus, humoros és gyengéd is, mondhatná bármelyikünk.

De hogyan lőhetnénk magunknak egy ilyen díszpéldányt, ha ma már senki sem szaladgál lóháton lasszóval a kezében? Miről ismerhetjük fel? A globális trendek hozzájárulnak, vagy inkább nehezítik a vizuális felismerést? 

  

    1966                 1977              1998               2007               2012

A válasz egyértelmű: nem hogy nem segítik, egyenesen lehetetlenné teszik. 

Ha bemegyek egy bevásárló központba, néha nem tudom megállapítani, hogy a vásári tükörlabirintusba léptem be, vagy a 80-as ikrek jöttek vásárolni? Olyan mintha a pasik többsége még csak meg sem próbálna különb lenni. Ugyanaz a haj, mintha a fodrász futószalag mellett dolgozna. Több ékszer van rajtuk, mint amit egy igazi férfi el tudna viselni (értsd: több mint egy karikagyűrű).

És akkor még nem is beszéltem a "villantásról". Egészen nyugodtan gyárthatnának 20 centivel rövidebb szárú nadrágokat, így biztosítva viselőjének állandó hátsófertályi szellőzést.

(Zárójelesen megjegyezném, hogy a félárbocra eresztett gatya a börtönökben azt jelenti: "bármire kapható vagyok!") ;)
Nagy átlagban azért elmondható, hogy húszas éveik elejére kicsit tisztába jönnek önmagukkal és talán nagyobb hangsúlyt fektetnek belső tulajdonságaikra, mint korábban. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy megtalálták az igazit, aki mellett önmaguk mernek lenni vagy sem, azt hagyjuk meg nyitott kérdésnek.

De azért mind tudjuk, hogy az emancipáció óta megingathatatlanságuk egy csöppet megingott. Bár az állva pisilés irigylésre méltó tulajdonság, valahol érthető miért tűntek el a spártai hősök. Itt jövünk mi a képbe. Adjunk nekik egy kis hatalmat a kapcsolatban. Érezzék, hogy férfiak, akkor is, ha tudják, a végén úgyis az lesz, amit mi akarunk. Érezzék, hogy szükségünk van rájuk, még akkor is, ha mi tartjuk észben napirendjüket, főzzük a vacsorájukat, és segítünk visszatenni a förtelmes ruhadarabokat oda ahol találták. Gyengéd odafigyeléssel nyissuk meg őket és segítsünk nekik megtalálni önmagukat a divat világában is.

Tapasztalatból mondom nem lehetetlen. :)

It's your turn girlz!;) 

My very new world

Helloo mindenki! :)

A nevem Czanka Mercédesz és divat mániás vagyok. Gondoltam, ha már úgyis imádok beszélni és írni, miért ne oszthatnám ezt meg a világgal? Vagy legalábbis azokkal, akik a blogomra tévednek. :) Már régebben is vezettem egy ehhez hasonló "internetes naplót", de akkor még csak az életemben megjelenő események, problémák, és lelkiállapotok kivesézését vetettem virtuális papíromra. Az élet nagy kérdéseiről való elmélkedéseim persze megmaradnak, ez az új blog sokkal több lehetőséget nyújt nektek a megismerésemre. :) 

Divat iránti szenvedélyem egy fontos eseményhez vezethető vissza. Egészen 11 éves koromig utáltam öltözködni, minden ruhadarabomat szorosnak ítéltem, amin néha még saját fejlesztésű tágító technikám sem segített (testápolós flakonokkal és egyéb nagyobb tárgyakkal próbáltam lazítani ruháimat). Egy napon, amikor a nagymamám meglátogatott minket, elmentünk az Árkádba néhány hiányzó ruhadarab beszerzésére. Nem nagyon lelkesedtem az ötletért, de azért az az új bolt, amiről a barátnőm mesélt nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Ez a bolt a Zara volt. Amint beléptem a gyerek osztályra, filmes effektusok és zongoraszóló kíséretében fordult meg velem a világ, beleszerettem a ruhákba. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Zara változtatta meg az életem. Azóta is hálás vásárlójuk vagyok, kedvenceim listája pedig folyamatosan bővül. Ennek fényében megragadom az alkalmat és szeretnék köszönetet mondani önnek Mr. Amancio Ortega hogy létrehozta nekünk földi halandóknak az Inditex group-ot, így adva lehetőséget Magyarország leányainak és nőinek az öltözködésen keresztüli önkifejezésre! Köszönöm Zara, Stradivarius, Pull and Bear, Bershka, Oysho és többiek hogy rossz napjaimon vigaszt nyújtotok nekem, tárt karokkal fogadtok.

És köszönöm nektek, látogatók hogy elolvassátok ezt, és felelevenítitek a pillanatot, mikor a divat elpusztíthatatlanul is a személyiségetekbe épült. :)

It's your turn girlz! ;)