1st day in London

A hajnali 3 órás kelést eltekintve csillogó szemekkel ültünk be a taxiba szerda hajnalban, nem sejtve, hogy még egy kis pénzt legombolnak rólunk. Se baj, tanultunk az esetből. A reptéren azonnal becsekkoltunk, elbúcsúztunk egy szem bőröndünktől, és viszonylag hamar a gépen csücsültünk. Megmondom őszintén nem sok minden maradt meg ebből a reggeli oda útból, annyira emlékszem, hogy felszálltunk, nézelődtünk, angry birds-öztem, majd arra ébredek, hogy megkezdjük az ereszkedést, immár Nagy Britannia területén. Az irreálisan drágának vélt vonatjegy megvásárlása után mérgemben lekaptam az állomáson egy szórólapot, és pusztán a véletlen folytán pont egy olyat, amiben egy félárú jegyre jogosító kupon volt a  Madame Tussaud-ba ha bemutattuk a vonatjegyünket. Ez már egy kicsit felvillanyozott, de még mindig éreztem valamiféle elárvultságot, távol az otthonunktól, életem első önálló nyaralásán. 

Megvettük az Oyster kártyáinkat, és ahogy a nagy könyvben meg van írva, azonnal megtaláltuk a recepciót. Magát a szállást persze nem, de fél óra teszetoszáskodás meg várakozás után visszamentünk navigálást kérni. A hely elég eldugott, de nagyon kis nyugis. Letettük a bőröndünket, és elkezdtünk nézelődni az Oxford streeten, így csapva agyon az időt szobánk átvételéig. Ezen a napon fedeztem fel a Primark ijesztő összevisszaságát, és kezdtem meg önnyugtató, shoppingolásomat. A vásárlás valóban segített kevésbé borúsan látni a dolgokat, még az sem érdekelt, hogy a Hyde park tele van galamb szarral és semmi de shemmi látványosság nincs ott.  

River Island – felső, fülbevaló, karkötő
Primark - nyaklánc, pirosító ecset
New look - panties

A vásárlás után elfoglaltuk helyünket kicsi, de cuki szobánkban, melyhez egy folyosó vezetett, amin mindig rettenetesen finom illat terjengett. A lepakolás, bemutatkozás, és orosz mivoltom letagadása után útbaigazítást kértünk az M&M’s world-höz, amit szintén ördögi ügyességgel, azonnal megtaláltunk és töltöttünk el benne vagy másfél órát.

 Ezt még egy kis séta és nézelődés követe, majd elindultunk beszerezni a napi betevőt. Itt meg kell, hogy említsem, 2 nap elteltével már pokolba kívántuk a kenyeret, vajkrémet és sonkát, amin amúgy itthon 2 hétig is vígan elvagyunk. Ez amolyan, nem kívánom a csokit, amikor tele a szekrény vele, de ha egy szem sincs, csak azt ennék szindróma.

Így ért véget első napunk egyes egyedül Londonban, izgalmakra éhesen hajtva fejünket álomra...

XX