2012. szeptember 8., szombat

3rd Day

A harmadik napunkat teljes mértékben a sztárokkal való találkozásunknak szenteltük, mert mint később kiderült, ez korántsem egy két perces program.
Annak ellenére, hogy fél tízkor már a Madame Tussaud kapujánál álltunk, ráadásul kedvezményes jegyre jogosító kuponunk volt melynek köszönhetően egy „VIP” bejáraton mentünk be, nem hazudok, ha azt mondom, 2 órán keresztül sorban álltunk. Természetesen az okos intézményvezetők olyan bravúrosan zegzugosra építették meg ezt a várót, hogy mikor már azt hinnéd, csak fel kell menni a lépcsőn és benn is vagy, csalódnod kell egy hatalmasat, mert még háromszor bekanyarodik a sor. A probléma forrása igen egyszerű volt, a 4 pénztárból valamilyen oknál fogva csak egy működött, csak mire sorra kerültünk akkor nyitottak ki még kettőt. Bravo. Na de ami ezután jött az bőven kárpótolt minket, még az sem érdekelt, hogy lemerült a fényképező gépünk, (ami csak nyaralásunk legfontosabb momentumainál tett így természetesen) mert a mobilommal sikerült némileg megörökítenem ezt a felejthetetlen élményt, megérte azt a félárú jegyet! :D



 Hülyegyerek. :D

My Bitches 




Monster mammaa 




Kéérsz? 



A hely óriási és fantasztikus, Szisztematikusan van berendezve, kor és témák szerint, ezen kívül van egy Scarry rész ahol majdnem bepisiltem ijedtemben, annyira hitelesen játszották a véres képű gyilkosokat. Ez után következett az Avengers rész, ahol egy 4D-s kis animációs filmet néztünk meg egy óriási faltól-falig egész plafonos teremben. A végére jött ég egy kis kocsikázás és London történetének végignézése, majd az elmaradhatatlan szuvenír bolt. 
Mikor kiléptünk a múzeum kapuján meglepetten konstatáltuk, hogy már fél 4 van, azaz körülbelül 6 órán keresztül voltunk bent. 
Ezek után mondanom sem kell, hogy a London Eye-nál már képtelenek voltunk kiállni a sort, csak lefotózkodtunk a körülötte letelepedett élő szobrokkal. Na jó csak én. És csak eggyel. 


Mi a..?!


Ez a Bean utánzat ijesztően hasonlított az eredetire.

A nap végén megbeszéltük, hogy mekiben többet nem eszünk kint, mert amellett hogy drágább, sokkal szarabb is. Olyan mintha a hús nyers lenne, a majonéz meg érthetetlenül rossz ízű volt. Nem úgy, mint az a jó kis csokis alma, amit a Madame Tussaud-ban vettem, mert az egyszerűen.. Hát nagyon finom volt na…


XX

2012. szeptember 6., csütörtök

2nd day

A második nap, minden lány egyik álmának a legcsodálatosabb módon való beteljesülése volt. Vásárolni, vásárolni, vásárolni összeesésig. Te jó ég hogy én mennyi itthoni cucc megkaparintásától vontam meg magam az elmúlt fél évben csak hogy kint elvetemült őrültként rohangáljak a boltokban! És mennyire megérte. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy 7órán át jártuk a boltokat, némi pihenést közbeiktatva. Összesen két Westfield pláza van Londonban, és mi mind a kettőben jártunk. A közelebbiben, hogy a honlapról már régóta lecsekkolt boltokat végigjárjam, a másodikba pedig nem másért, mint titokzatos Victoria barátnőnk kedvéért. Na jó, az én kedvemért, én akartam őt személyesen is megismerni. Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek helyettem a képek.

Westfield #1

Na ezek minőségi játékok..!

Pascal és Aranyhaj :)

Gilly Hicks

Hollister

River Island




Heart attack in Westfield #2



Zsákmány


A képeket visszanézve, már kitörlődött belőlem az a bizonyos Victoria’s Secretes „rossz élmény” amit az első Londonos postban leírtam, helyette megmaradtak azok az istenien puha cuccok amiket onnan beszereztem! :)
És ha már ez egy jó nagy képes bejegyzés.. Adjuk meg a módját, lássuk a szajrét részletesen is ;).

Hollister

Accessorize

M&M’s World (pizsipólóm:) )

Notting Hill-i piac (ez már a szombati napról)

Republic



River Island

Primark (A bőrkabit szintén utolsó nap szereztem be)

Gilly Hicks

Victoria’s Secret

Topshop


Gilly Hicks – Rosebery Opal
Marc Jacobs – Dot
(utóbbit már a reptéren vettem)

Hát gyerekek, azt hiszem egy jó darabig nem fogtok tőlem „mi újat vettem a gárdróbomba” bejegyzést olvasni, de egy kis időre ez most elég is volt. :) Ha jól számolom, legközelebb nagyon minimum több mint 3 év múlva jutok el egy Victoria’s Secretbe, hacsak addig nem nyílik itthon is egy és már nem lesz ennyire nagy szenzáció, mert meg kell hagyni, ennél kényelmesebb és puhább cuccokat nem hordott még hátán a föld!
Még hozzáfűzném, hogy nagy kedvencemmé avanzsált a River Island és a Miss Selfridges a többi, természetesen legendás nagyságú bolt mellett. Utóbbiból sajnos azért nem sikerült semmit a magamévá tennem, mert piszok drága egy bolt volt -már vásároltam egy csomó mindent- szemmel.

Búcsúzom ismét, de hátra van még 3, azaz 3 Londoni bejegyzés! ;)

XX


ui: Minden elismerésem Balázsé, elképzelhetitek neki ezt mekkora "élmény"volt ezt a napot végig csinálni velem, de remélem kárpótolta őt a tudat, hogy egy darabig nem kell vásárló körutakra kísérgetnie! :D

2012. szeptember 2., vasárnap

1st day in London


A hajnali 3 órás kelést eltekintve csillogó szemekkel ültünk be a taxiba szerda hajnalban, nem sejtve, hogy még egy kis pénzt legombolnak rólunk. Se baj, tanultunk az esetből. A reptéren azonnal becsekkoltunk, elbúcsúztunk egy szem bőröndünktől, és viszonylag hamar a gépen csücsültünk. Megmondom őszintén nem sok minden maradt meg ebből a reggeli oda útból, annyira emlékszem, hogy felszálltunk, nézelődtünk, angry birds-öztem, majd arra ébredek, hogy megkezdjük az ereszkedést, immár Nagy Britannia területén. Az irreálisan drágának vélt vonatjegy megvásárlása után mérgemben lekaptam az állomáson egy szórólapot, és pusztán a véletlen folytán pont egy olyat, amiben egy félárú jegyre jogosító kupon volt a  Madame Tussaud-ba ha bemutattuk a vonatjegyünket. Ez már egy kicsit felvillanyozott, de még mindig éreztem valamiféle elárvultságot, távol az otthonunktól, életem első önálló nyaralásán. 


Megvettük az Oyster kártyáinkat, és ahogy a nagy könyvben meg van írva, azonnal megtaláltuk a recepciót. Magát a szállást persze nem, de fél óra teszetoszáskodás meg várakozás után visszamentünk navigálást kérni. A hely elég eldugott, de nagyon kis nyugis. Letettük a bőröndünket, és elkezdtünk nézelődni az Oxford streeten, így csapva agyon az időt szobánk átvételéig. Ezen a napon fedeztem fel a Primark ijesztő összevisszaságát, és kezdtem meg önnyugtató, shoppingolásomat. A vásárlás valóban segített kevésbé borúsan látni a dolgokat, még az sem érdekelt, hogy a Hyde park tele van galamb szarral és semmi de shemmi látványosság nincs ott.  

River Island – felső, fülbevaló, karkötő
Primark - nyaklánc, pirosító ecset
New look - panties


A vásárlás után elfoglaltuk helyünket kicsi, de cuki szobánkban, melyhez egy folyosó vezetett, amin mindig rettenetesen finom illat terjengett. A lepakolás, bemutatkozás, és orosz mivoltom letagadása után útbaigazítást kértünk az M&M’s world-höz, amit szintén ördögi ügyességgel, azonnal megtaláltunk és töltöttünk el benne vagy másfél órát.






 Ezt még egy kis séta és nézelődés követe, majd elindultunk beszerezni a napi betevőt. Itt meg kell, hogy említsem, 2 nap elteltével már pokolba kívántuk a kenyeret, vajkrémet és sonkát, amin amúgy itthon 2 hétig is vígan elvagyunk. Ez amolyan, nem kívánom a csokit, amikor tele a szekrény vele, de ha egy szem sincs, csak azt ennék szindróma.

Így ért véget első napunk egyes egyedül Londonban, izgalmakra éhesen hajtva fejünket álomra...

XX