Nincs
olyan ember a földön, akinek az életében ne lenne legalább egy olyan sorozat,
amit szívesen néz, vagy ha nincs semmi a TV-ben, nem kapcsol el. Az én listám
pedig elég hosszú, úgyhogy leszaladok a konyhába belecsapni lecsó híján a
babfőzelékbe, és kezdem némi nosztalgiázással.
Melrose Place
(1992-1999)
Ó azok a gyönyörűséges semmittevéssel eltelt napok 2007 nyarán. Édesanyám
terhessége, és a szomorú tény miatt, hogy nem ismertem akkor még ezen a
környéken egy faágat sem, minden egyes nap rituálészerűen megnéztük a Melrose
Placet, és az utána következő, másik 2 sorozatot. Azt hiszem ez volt az a fajta
mélypont az életemben, ami csak a nyugdíjasoknál megengedett. 3 hónapon át, önhibámon
kívül TV függő voltam. Ettől az óriási agysejt rombolástól eltekintve, a
sorozat meglepően érdekfeszítő volt, jó pár évadon átrágtuk magunkat. Nem tudom,
hogy a végtelen unalom, ami bennem lappangott, tette-e ilyen lebilincselővé, de
az biztos, hogy akkor és ott az egyik kedvencem volt!

Friends
(1994-2004)
Örökzöld
sorozat, ami, soha de soha nem fog a feledés homályába merülni. Nem tud, mert
annyira szórakoztató, hogy 8 év távlatából én még mindig minden évben újra
megnézem! A szereplő gárda minden egyes tagját imádom és a szinkron hangok
olyannyira el vannak találva, hogy nem vágyom az eredeti nyelven való nézésére.
Ha meggondolom, még soha nem is hallottam ezt a sorozatot eredeti nyelven..
Sex
and the city
(1998-2004)
A
light-os verziónak köszönhetően már kisebbfajta koromban megismerkedünk.
Elvarázsolt New York, a cipők, Carry gardróbja és Samantha beszólásai. A
fárfiak mély és olthatatlan utálata ellenére, a divatimádó lányok polcán mindig
az első helyet fogja elfoglalni.
Charmed
(1998-2006)
Az első sorozat ami miatt időben akartam haza érni. Nyaranta barátnőmmel közös
program volt náluk a Bűbájos boszorkák nézése és a reklámokban szereplő 3
forintos zsömléken való röhögés. Már nem emlékszem ez miért volt annyira
vicces, de arra igen, hogy a bűbájos boszorkák volt az első, az ijesztő
filmekkel való megismerkedésem lépcsőjén is, ami a mai napig sem bővült ennél
félelmetesebbekkel.
Scrubs
(2001-2010)
Imádom. Végre egy olyan kórházi sorozat, ami megnézése után nem gondolkozol
folyamatosan emberi halandóságodon. Ez ugyanis vicces. Nagyon! Annyi debil poén
van benne, hogy az irodalom emeltre való felkészülés közben muszáj volt ezzel
kikapcsolódnom, és csak ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy nem fojtottam meg
magam a tételekkel.
Desperate Housewives
(2004-2012)
Képes voltam fent maradni minden szerdán 23:30-ig csak azért, hogy másnap ne
keljen azt hallgatnom a suliban, hogy „Elaludtál? Ne mááár, de béna vagy, nem
tudod mit hagytál ki! Huhh!” És tényleg. Az újabb rész mindig felülmúlta az előtte
lévő izgalmait és poénjait. A záró monológok mondjuk mindig levitték egy kicsit
a hangulatom, de elgondolkodtató beszédek voltak annyi szent.

How I Met Your Mother
(2005…)
Úr isten! Én nem tudom, hogy tudtam e nélkül a sorozat nélkül élni 5 éven át!
2009 decemberében ismertem meg a barátom jóvoltából és nem tudom szavakba önteni mennyire köszönöm! Ha ő nincs, az életem tovább folytatódik abban a sivár Így
jártam anyátokkal mentes világban, úgy egy évig. Mert aztán annyira népszerű
lett, hogy nem volt olyan ismerősöm, aki ne nézte volna. Ennél fogva nagy valószínűséggel
nem tudtam volna elkerülni a megismerését, de Balázs, ezt soha nem fogom
elfelejteni, köszönöm neked! :D
Sajnálatos módon a story kezd ellaposodni és én nem hiszem el, hogy lehet
valaki ennyire nyomorult, mint Ted, hogy még mindig csak nyavalyog, és nem
talál magának senkit, de a poénok hál istennek még mindig nagyot ütnek.
Gossip Girl
(2007…)
Kapcsolatunk nem túl fényesen kezdődött. Mikor először láttam meg kilencedikben a TV kapcsolgatása közben, felháborodva néztem végig egy részt és
megfogadtam, hogy én ugyan nem fogom nézni ezt a silány utánzatot. Merthogy ez
a sorozat nem más, mint könyv adaptáció. Cecily von Ziegesar Bad Girl című több
kötetből álló írásait vitték a filmvászonra. Az első néhány rész történései még
hajszálpontosan követték a könyvben leírtakat, de aztán a story önálló életre
kelt és nagyobb sikert aratott, mint teremtője. Egy évvel később már én is
beláttam, hogy ez a sorozat igencsak jó, izgalmas, vicces és természetesen tele
van divattal. Bár sajnálom, hogy a könyvben történt, néhány igazán jó jelenet
nem lett beépítve a sorozatba, a szereplőket rettenetesen eltalálták, olyanok,
mint ahogyan elképzeltem, néhányan pedig az eladhatóság kedvéért sokkal jobban néznek
ki, mint ahogyan az papírra van vetve.

The Vampire Diaries
(2009…)
Jajj, ne már, még egy vámpíros történet, ez kezd elcsépelté válni. És nem!
Rosszul gondoltam azt tizenegyedikben, hogy nem érdemes megnézni, mert messzemenőleg
az egyik legjobb Vámpír történet, amivel eddig találkoztam. Ötletes, izgalmas,
az utolsó csöves is szívdöglesztően néz ki benne és egyszerűen nem bírod abba
hagyni! És ez nem az a tipikus alkonyatos lányos nyál, mert ha az lenne, nem
tudott volna a barátom egyik kedvenc sorozatává válni 3 rész megnézése után.
Ellenkezett ugyan, de az „ez nem olyan, mint a gossip girl” kijelentésem
megnyugtatta és lám milyen jól tette. Úgyhogy ezzel kvittek vagyunk, mert ezt
meg ő köszönheti nekem. ;) Az egyetlen hibája, hogy az évadok egyre izgalmasabbak,
ami azt eredményezi, hogy képtelen lennék újra leülni előröl megnézni,
visszacsöppenni a jelenlegi izgalmakhoz képesti „eseménytelenségbe”.

Pretty Little liars
(2010…)
Elég sokáig halogattam ennek a sorozatnak az elkezdését, én hülye. Csak az
érettségihez vészesen közeledve fedeztem fel. Csajos? Igen. Divatos? Igen.
Félelmetes? IGEN. Én nem vagyok hajlandó felfogni, hogy négy 17 éves lány hogyan
képes önszántából bepattanni a kocsijába, és rejtély megoldás céljából
besétálni az erdőbe, majd ott tanakodni bokor suhogások és egyéb kellemetlen
zajok közepette, tudva hogy egy, vagy több elmebeteg állat sms-ekkel zsarolja őket.
ÉN önkívületi állapotban fejvesztve menekültem volna minden egyes helyzetből.
Mert ha egyedül vagy a házban egy tolókocsiba kényszerülve és azt hallod, hogy
valaki betört hozzád nem lekapcsolod azt az egyszem lámpát, ami még ég, hanem megfogsz
egy húsvágó bárdot és hívod a 911-et! Ennek ellenére ha egyszer elkezdted abba
hagyhatatlan, és természetesen itt is mindenki egytől egyig pofátlanul jól néz ki, hogy
nem sül le a bőr a képükről..

Jane by Design
(2011…)
A legújabb és egyben pillanatnyilag a legutolsó kedvenc a listámról. Eléggé tingli tangli,
olyan beteszek egy filmet bambulni feeling, és a főszereplő csaj szépsége és
tehetsége sem túl magával ragadó. Szerencsére itt is akad egy-két helyes pasi,
és egy tonnányi divat inspiráció, ugyanis tiszta ördög Pradát visel az egész
story, egy kis titkolózással megfűszerezve.
You know you love me..
xoxo,
Gossip Girl. ;)
(.. Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni. :D)