Magabiztos, határozott, önálló egyéniség. Plusz pont jár annak, aki ezen kívül udvarias, romantikus, humoros és gyengéd is, mondhatná bármelyikünk.
De hogyan lőhetnénk magunknak egy
ilyen díszpéldányt, ha ma már senki sem szaladgál lóháton lasszóval a kezében?
Miről ismerhetjük fel? A globális trendek hozzájárulnak, vagy inkább nehezítik a
vizuális felismerést?
1966 1977 1998 2007 2012
A válasz egyértelmű: nem hogy nem segítik, egyenesen lehetetlenné teszik.
Ha bemegyek egy bevásárló központba, néha nem tudom megállapítani, hogy a
vásári tükörlabirintusba léptem be, vagy a 80-as ikrek jöttek vásárolni? Olyan
mintha a pasik többsége még csak meg sem próbálna különb lenni. Ugyanaz a haj,
mintha a fodrász futószalag mellett dolgozna. Több ékszer van rajtuk, mint amit
egy igazi férfi el tudna viselni (értsd: több mint egy karikagyűrű).
És
akkor még nem is beszéltem a "villantásról". Egészen nyugodtan
gyárthatnának 20 centivel rövidebb szárú nadrágokat, így biztosítva viselőjének
állandó hátsófertályi szellőzést.
(Zárójelesen
megjegyezném, hogy a félárbocra eresztett gatya a börtönökben azt jelenti:
"bármire kapható vagyok!")
;)
Nagy átlagban azért elmondható, hogy húszas éveik elejére kicsit tisztába jönnek önmagukkal és talán nagyobb hangsúlyt fektetnek belső tulajdonságaikra, mint korábban. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy megtalálták az igazit, aki mellett önmaguk mernek lenni vagy sem, azt hagyjuk meg nyitott kérdésnek.
De azért mind tudjuk, hogy az emancipáció óta megingathatatlanságuk egy csöppet megingott. Bár az állva pisilés irigylésre méltó tulajdonság, valahol érthető miért tűntek el a spártai hősök. Itt jövünk mi a képbe. Adjunk nekik egy kis hatalmat a kapcsolatban. Érezzék, hogy férfiak, akkor is, ha tudják, a végén úgyis az lesz, amit mi akarunk. Érezzék, hogy szükségünk van rájuk, még akkor is, ha mi tartjuk észben napirendjüket, főzzük a vacsorájukat, és segítünk visszatenni a förtelmes ruhadarabokat oda ahol találták. Gyengéd odafigyeléssel nyissuk meg őket és segítsünk nekik megtalálni önmagukat a divat világában is.
Nagy átlagban azért elmondható, hogy húszas éveik elejére kicsit tisztába jönnek önmagukkal és talán nagyobb hangsúlyt fektetnek belső tulajdonságaikra, mint korábban. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy megtalálták az igazit, aki mellett önmaguk mernek lenni vagy sem, azt hagyjuk meg nyitott kérdésnek.
De azért mind tudjuk, hogy az emancipáció óta megingathatatlanságuk egy csöppet megingott. Bár az állva pisilés irigylésre méltó tulajdonság, valahol érthető miért tűntek el a spártai hősök. Itt jövünk mi a képbe. Adjunk nekik egy kis hatalmat a kapcsolatban. Érezzék, hogy férfiak, akkor is, ha tudják, a végén úgyis az lesz, amit mi akarunk. Érezzék, hogy szükségünk van rájuk, még akkor is, ha mi tartjuk észben napirendjüket, főzzük a vacsorájukat, és segítünk visszatenni a förtelmes ruhadarabokat oda ahol találták. Gyengéd odafigyeléssel nyissuk meg őket és segítsünk nekik megtalálni önmagukat a divat világában is.
Tapasztalatból
mondom nem lehetetlen. :)
It's your turn girlz!;)